Kövess minket
https://hu.stiri.plus/wp-content/uploads/2018/07/Întrebăm-România-Împreună.jpg

Vélemény

A gyerekek jól „adják el” a terméket!

A gyerekek jól „adják el” a terméket! Legyen szó játékról, gyermekruháról, termékről, vagy választási programról.

Újabban a PSD-nek eszébe jutott, hogy szerezzen még valamit a román állampolgárok rokonszenvéből, egy gyermekeknek szánt termékkel: évi 600 lej az állam részéről egy bankszámlára, ha a szülők évente letétbe helyeznek 1200 lejt.

Első látásra minden szép és jó. Az állam támogatja a gyermekeket, gondol a jövőjükre. De lássuk csak, kit is támogat az állam.

A kormány a határozat sürgősségét az EU Tanács Romániának szóló ajánlásával indokolja. A Tanács azt kéri Romániától, hogy tegyen lépéseket, hogy „javítsa a készségfejlesztő programokat és a hozzáférést a minőségi általános oktatáshoz, különösen a roma és a vidéki térségekben élő gyermekek számára.” A kormányhatározat indoklása azonban ábrándképnek bizonyul, mert sajnos éppen az érdekelt gyermekek szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy évi 1200 lejt megtakarítsanak. Az intézkedés önmagában nem vezet az oktatás minőségének javításához, hacsak az állam nem a külföldön tanulást akarja támogatni. Sőt mi több, a betét futamideje végén a tanulmányidő legnagyobb része (az általános és középiskolai oktatás ideje) már befejeződött. A pénz legfennebb a külföldön tanulást szolgálhatja.

A gyermek megtakarítási számla nem a nagyszámú szegény gyermeknek szól, hanem a jómódú gyermekeknek

Románia a gyermekek szegénysége, az oktatáshoz, az orvosi ellátáshoz, az elemi higiéniához való alacsony hozzáférés, és az iskolaelhagyás tekintetében európai rekordokat dönt. Az Országos Statisztikai Hivatal 2018. januári adatai szerint, Romániában 4.214.010 0 és 18 év közötti gyermek él, nagyjából egyenlő arányban vidéki és városi közegben. Sajnos az Eurostat szerint e gyermekek 41,7%-a, azaz 1.757.242 gyermek ki van téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének. Ez az arány a legmagasabb az EU-ban, – az EU-átlag (24.3%) szinte kétszerese, és jóval magasabb más országok átlagánál (Németország – 18%, Lengyelország – 17,9%, Csehország – 14,2% stb. Ha az életkörülményeket nézzük, a romániai gyerekek 30,6%-a, mintegy 1.290.000 gyermek, olyan lakásban él, ahol nincs fürdőszoba vagy zuhany. Ez a megdöbbentő százalékszám az európai átlagnál (2.4%) 13-szor magasabb. Bulgáriában, amely e szégyenletes rangsorban a második helyet foglalja el, azon gyermekek százalékaránya, akik olyan lakásban élnek, ahol nincs fürdőszoba vagy zuhany, fele annyi, mint Romániában (15,3%). Lengyelországban a gyermekek csupán 1,9%-a él ilyen lakásban, Dániában 1,2%, Horvátországban 0,8%, Nagy-Britanniában 0,7%, Belgiumban és Csehországban 0,2%. Németországban, Spanyolországban, Máltán és Svédországban egyetlen gyermek sem él olyan lakásban, ahol nincs fürdőszoba vagy zuhany.

A World Vision Romania által kiadott, A vidéki területeken élő gyermekek jóléte 2018 című kutatás arra mutat rá, hogy 2018-ban a gyermekek 9%-a fekszik le étlen (6% néha, 3% mindig). A jelentés szerint minden második vidéki család jövedelme egyáltalán nem elég, vagy éppen csak elég ahhoz, hogy egyik hónapról a másikra megéljen, és minden harmadik család szociális támogatásban részesül. A tanulmány azt is megállapítja, hogy bár az iskolai oktatás elméletben ingyenes, a legalább egy gyermekes családok 1,5%-a esetében legalább egy gyermek hagyta el az iskolát a 2016-2017-es tanévben, az iskolaelhagyás legfőbb oka pedig az iskolai oktatás költsége.

Szintén Romániában az Országos Gyermekvédelmi és Örökbefogadási Hatóság (Autoritatea Națională pentru Protecția Drepturilor Copilului si Adopție, ANPDCA) összesített adatai szerint 2018. júniusában 94.991 gyermek szülei külföldön dolgoznak; ezek közül 18.012 gyermek esetében mindét szülő külföldön dolgozik. 16.797 gyermeket a rokonok gondozzák, a negyedik fokú rokonokkal bezárólag, védelem nélkül. Az iskolaelhagyás tekintetében szintén élen járunk az Európai Unióban, a jelenség pedig szomorú jövőre ítéli a gyermekeket, minden reális esély hiányában.

A 18.012 gyermekből, akinek mindkét szülője külföldön él, a 16.797 gyermeken kívül, akit a rokonok gondoznak negyedik fokig bezárólag, a többi gyermeket nevelőszülőnél, intézményi gondozásba vagy más családoknál és személyeknél helyeztek el.

E számokat olvasva két kérdés fogalmazódik meg bennünk: miért nem alkalmaz a román állam valóban hatékony politikákákat, hogy a gyermekek életkörülményeit javítsa, illetve kinek gondolták ki valójában ezt a megtakarítási számlát?

A csupasz számadatok azt mutatják, hogy az Európai Unió legszegényebb gyermekei a romániai gyermekek. Egy ilyen megtakarítási betét a módosabb családokból származó gyermekeknek szól, akiket a család képes támogatni és oktatásban részesíteni. Biztos, hogy az oktatás és a gyermekek java még több forrást igényel, de fontos felállítani az intézkedések fontossági sorrendjét. Nehezen igazolható megtakarítási számlák társfinanszírozása olyan szülők esetében, akik akár évi 100.000 euróval is hozzájárulhatnak a megtakarításhoz, figyelmen kívül hagyva, hogy 220.000 gyermek éhesen fekszik le.

Hogyan működik a gyermek megtakarítási számla?

Az állam számlát nyit minden gyermeknek a Kincstárban. Ahhoz, hogy megkapják az állami támogatást, a szülők évente letétbe kell helyezzék a szükséges összeget, de az állam a maga részét és a kamatot csak akkor teszi hozzá, amikor a gyermek betölti a 18 évet. A szülők évente legkevesebb 1200 lejt kell lekössenek a számlán, ahhoz, hogy az állam, a futamidő lejáratakor, amikor a gyermek betölti a 18 évet, megadja a maga részét és a kamatot.

A szülők legfennebb 100.000 eurót köthetnek le évente; a lekötött összegért az állam a lejáratkor (amikor a gyermek betölti a 18 évet) 3%-os kamatot fizet, valamint a szülők legkevesebb 1200 lej értékű hozzájárulásnak megfelelő 600 lejt. Nehezen érthető, miért kötne le egy szülő 100.000 eurót, hogy 130 euró bónuszt kapjon az államtól. A 3%-os kamat sem túl érdekes. Jelenleg az állam 15-20 éves finanszírozásokra évi 5% feletti kamatot fizet. Ha az infláció és a kamat emelkedik, vagy ha az árfolyam nagy mértékben romlik, a piaci kamatláb magasabb lehet az állam által kínált 3%-os kamatnál. Sőt mi több, nincs is más, ennyire illikvid megtakarítási termék, amelyet nem lehet felmondani, tekintet nélkül a gazdasági körülményekre vagy a személyes szándékra. Lehetővé kellene tenni a szerződés felmondását egy ésszerű kötbér ellenében, mind az állam, mins a szülők számára, például az állam saját részének teljes vagy részleges visszatartatásával egy meghatározott időre.

Konkrétan, tegyük fel, hogy 2019 januárjában a Ionescu családnak gyermeke születik. A szülők úgy döntenek, hogy évente 1.200 lejt kötnek le az automatikusan nyitott kincstári számlán.  Tíz éven keresztül 12.000 lejt fizetnek be. 10 év után, 2028-ban, amikor a gyermek betölti a 10. évét, a Ionescu család arra a következtetésre jut, hogy már nem tudja megtakarítani az évi 1.200 lejt, mert időközben a lakásrészlet 30%-kal nőtt, és két másik gyermek született. A Ionescu család, amely három gyermeket nevel, megemelkedett lakásrészletet fizet, és két nagymamát tart el, csak 2037-ben veheti fel a pénzt. 2037 végén a család megkapja a lekötött 12.000 lejt + a 6.000 lejes állami hozzájárulást + 3.658 lej kamatot azért a 10 évért amikor már nem fizetett be a számlára semmit + kb 1.000 lejt az első 10 év hozzájárulása után számított kamatként (a számítás módját a kormányrendelet megjelenését követő 45 napon belül kiadott részletes szabályok állapítják meg). 2037-ben a Ionescu család mintegy 22.500 lejt kap, a 10 évig, 2019-2029 között megtakarított 12.000 lej után.

Tegyük fel, hogy szintén 2019-ben a Popescu családnak is gyermeke születik. A szülők úgy döntenek, hogy a gyermek számláján évente a maximális 100.000 eurót kötik le a kincstári számlán. 2037-ben a Popescu család meg kell kapja az 1,8 millió euró megtakarított összeget + az állam 6.000 lejes hozzájárulását + XXXX kamatot. Nyilvánvaló, hogy a gazdag Popescu családnak az állam által felkínált üzlet nem vonzó, mert az állam hozzájárulása, a 6.000 lej csupán elenyésző töredéke annak a 100.000 eurónak, amit évente meg tud takarítani. Lehet, hogy a házaspár számára azért vonzó, mert a számla végrehajtása lehetetlen. Például a Popescu házaspárnak vissza kellene fizetnie az államnak, egy csalási vagy korrupciós per következtében 2 millió eurót, de ezt a számlát nem lehet végrehajtani! Sőt mi több, a Kincstár nem esik az európai pénzmosásra vonatkozó jogi szabályok hatálya alá, és nem kell jelentenie a gyanús ügyleteket. Más szóval, senkit nem érdekel, honnan származik az évi 100.000 euró, amelyet a család befizet gyermekük számlájára.

Pénzügyi termékként a számla likviditása a lejáratig nulla (maximum 18 évig). Ezzel szemben még a legmerevebb befektetések is, mint az ingatlan befektetések, a jelen pénzügyi terméknél nagyobb likviditással rendelkeznek. Nincs semmilyen lehetőség arra, hogy a lekötött pénzt a szülők a gyermek 18 éves kora előtt felvehessék (a halál vagy egy potenciálisan halálos betegség esetét kivéve). De mi van akkor, ha időközben az állam módosítja a törvényt, amint tette ezt más törvényekkel (pl. a nyugdíjrendszer második pillére esetén), és nem adja meg sem saját hozzájárulását, sem a kamatot?

Különös módon a kormány úgy ítéli, hogy e sürgősségi kormányrendeletnek nincs semmilyen pénzügyi hatása a következő években, 2023-ig. Ez vagy azt jelenti, hogy az állam úgy gondolja, hogy senki nem fog élni ezzel a lehetőséggel, vagy azt, hogy az állam nem akar semmilyen hozzájárulást vagy kamatot fizetni. Az államnak számolnia kellene bizonyos számú kedvezményezettel, és ki kellene számolnia a megfelelő pénzügyi hatást. Ezt az összeget be kellene számítani a költségvetési hiányba és az államadósságba. Minden évben felhalmozódnak kifizetendő kamatok és hozzájárulások, amelyeket az államnak ki kell majd fizetnie minden egyes betét lejártakor, ez az összeg pedig államadósságot jelent.

Az államadósság finanszírozására használt pénzügyletként, a gyermek megtakarítási számla előnyös az államra nézve, amely a szülők minimális hozzájárulása esetén csak kb. 5,07%-os kamatlábat fizet, az 5,5-6%-hoz képest, amelyet hasonló körülmények között az államkötvények kibocsátása esetén fizet. A nagyon magas lekötött összegek esetében a termék egyértelműen az államnak kedvez.

A 18 éves hozam az állami kötvényekéhez hasonló, de ez nem kompenzálja eléggé a likviditás hiányát (míg egy kötvényt el lehet adni lejárata előtt), és ez a pénzügyi termék tisztességtelen versenyt jelent a pénzügyi-banki és biztosító rendszerrel szemben.

Az intézkedés egyetlen pozitív hozadéka hozzájárulása a befektetési lehetőségek nagyobb változatosságához, és a pénzügyi kultúra és megtakarítási hajlam növekedéséhez. De a 220.000 gyermek, aki étlen fekszik le, semlegesíti ezt a hozadékot.

Következésképpen ez az intézkedés nem a gyermekek támogatását és az oktatás minőségének javítását célozza, amint azt az indoklása állítja. Egyszerűen egy populista kampányintézkedés, amely az átlag fölötti jövedelemmel rendelkező szülőknek szól, ezen kívül pedig lehetővé teszi olyan összegek lekötését, amelyeket nem lehet végrehajtani. Mellékesen ez a pénzügyi termék az állam számára az államadósság finanszírozásának eszköze, az intézményi befektetők által kínált államkötvényekéhez hasonló vagy valamivel alacsonyabb hozammal.  Sok olyan kevésbé szerencsés gyermek van azonban, akinek szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy évente 1200 lejjel támogassa meg az államot. Olyan gyermekek, akiknek szükségük lenne az állam védelmére és támogatására, egy konzisztens ebédre az iskolában, iskolai felszerelésre és ruhára, ahhoz hogy iskolába járhassanak. Mert jövőjük az iskola.

(ford. Zamfir Korinna)