Kövess minket
https://hu.stiri.plus/wp-content/uploads/2018/07/Întrebăm-România-Împreună.jpg

Helyi hírek

A Románia Együtt Mozgalom (RO+) csíkszeredai támogatói a RO+ alapítóival találkoztak: „Tennünk kell valamit, hogy aktivizáljuk a civil társadalmat”

Dacian Cioloș, Oana Bogdan, George Cățean FOTO Steluța Popescu

„Meg akarom ismerni önt, követtem a Facebookon, támogattam önt, és úgy vélem, itt az idő, hogy másként is gondolkozzunk” – ez volt az üzenete a csíkszeredai civil társadalom több mint 20 képviselőjének, aki a Románia Együtt Mozgalom (RO+) alapítójával, Dacian Cioloș-sal tárgyalt. A vita során szóvá tették a régió legfontosabb problémáit, illetve azokat a változásokat, amelyeket az emberek, akár a magyar, akár a román közösség képviselői tőle várnak. A beszélgetésen részt vett Oana Bogdan, a RO+ társalapítója, és George Cățean, a RO100 Platform tagja és a RO+ Központi Régiójának szervezetét előkészítő koordinátor.

„Én ’99-ben mentem el Romániából, 2016-ban, mint üstökös a Cioloș-kormányba kerültem, hat hónapot maradtam. Fantasztikus emberekkel találkoztam. Az idén épp ezért jöttem haza: mert fantasztikus emberekkel találkoztam, akiknek nagyon jó ötletei vannak. Nem tudom, van-e még ország ezen a világon, amely ennyi pozitív energiát képes mozgósítani”, nyilatkozta a beszélgetés elején a RO+ társalapítója, Oana Bogdan.

Dacian Cioloș arról szólt, hogy az oktatás, a nevelés az egyik legalapvető dolog azok közül, amelyeken Romániában változtatni kellene: „Az oktatás nemcsak az iskola. Romániában nagyon keveset kommunikálunk, keveset beszélünk egymással. Az emberek sokat nézik a TV-t, mert nincsenek más terek, közegek, ahol az emberek találkozhatnak és eszmecserét folytathatnak. (…) A dolgok nálunk is változhatnak, és mi erre építünk, ha már innovációról és változásról van szó: ha az emberek, akik eddig nem vettek részt, bekapcsolódnak, tanulnak”.

A RO+ egyik támogatója úgy értékelte, hogy Romániában kialakult egy kritikus tömeg, olyan emberekből, akik az információ szempontjából függetlenek: „Vannak jó képességű emberek, akik a konkrét Romániában élnek, akik tudják, hogy mennek a dolgok, és mi fog következni. Az emberek megtanulták, hogy ne higgyenek el minden oktalanságot. Ott tartunk, hogy van egy aktív erő, amely azokból áll, akik képesek maguk körül az emberek szélesebb körére hatást gyakorolni. Sokat kell még fejlődnünk. Azt hiszem, itt nagyon számítanak azok, akik el voltak menve és visszajöttek, akik megtanulták, mit jelent a demokrácia és a véleményszabadság”.

A jelenlevők felvetették a polgármester hiányát, és elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, ahogy az emberekkel kommunikál.  A beszélgetés során felvetődött a román nyelv oktatásának témája, amely a Székelyföldön igen érzékeny kérdés. „Itt van ez a dolog, a román nyelv oktatása … miért nem jön ide valaki hozzánk egy hétre? Akkor megértené, miről van szó. Senki nem számolt azzal, hogy 500 személyről van szó, akik hirtelen román tanárrá kellene váljanak. Itt a probléma az óvodában kezdődik. (…) Bukaresti barátaim, románok, azt kérdezik tőlem, miért van az, hogy 6 éves kislányom nem beszél románul. Miért beszéljen románul? (…) Az emberek nem beszélgetnek, egy légüres tér van, félnek idejönni, nem érzékelik a valóságot”, mondta az egyik résztvevő.

Egy másik nő úgy értékelte, hogy helytelen ez a szemlélet: „Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely vegyes osztályban tanult, vegyes családból származom, a gyerekem magyar iskolába járt, de úgy nőtt fel, hogy három nyelvet tanult, nem kettőt. Úgy gondolom, helytelen, ha a gyerekkel nem beszélünk románul hatéves korig, mert több esélye lenne, és az iskolában már nem lenne olyan nehéz. Ez így helytelen nálunk”.

A gondolatmenetet folytatva egy másik résztvevő kifejtette, hogy sokat küzdött a régió mentalitásával, és gyerekeit megtanította mindkét nyelven beszélni: „Én sajátos eset vagyok, mert vegyes családban élek, a feleségem magyar, mindkét gyerek magyar óvodába járt, most román iskolában járnak, mert úgy gondoltuk, hogy több esélyük lesz. (…) Valóban van egy nagy tartózkodás. A gyerekeim nem románul és magyarul tanultak, hanem megtanultak kommunikálni anyával és apával. Mi ezt próbáltuk képviselni: nem egy nyelvet akarunk népszerűsíteni, hanem megtanulunk kommunikálni”.

(ford. Zamfir Korinna)