Kövess minket
https://hu.stiri.plus/wp-content/uploads/2018/07/Întrebăm-România-Împreună.jpg

Általános hírek

Dacian Cioloș első interjúja a PLUS bejegyzésének bejelentése után: „Dragnea úrnak nem áll jogában levegőbe repíteni a román társadalmat”

FOTO Steluța Popescu

„Középen, jobbközépen helyezkedünk el” – mondta Dacian Cioloș a PressOne-nak adott, a Szabadság, Egység és Szolidaritás Párt (PLUS) bejelentését követő első interjújában.

A december 15-én, szombaton tett bejelentés meglepte a politika iránt érdeklődőket: Cioloșnak és csapatának leleményes módon sikerült kijutni abból a huzavonából, amellyel az év során megpróbálták megakadályozni a Románia Együtt Mozgalom bejegyzését.

Dacian Cioloșt az USR-vel folytatott tárgyalásokról is kérdezték, illetve múltja kevésbé ismert részletéről, a Junimea Vatra Românească ifjúsági szervezetben való tagságáról, Liviu Dragnea nacionalista diskurzusáról és az amnesztiát és megkegyelmezést kihirdető sürgősségi kormányrendelet fenyegető lehetőségéről.

– Miért döntött úgy, hogy a PLUS bejegyzését Kolozsváron jelenti be?

– Az utóbbi időben több rendezvényt is szerveztünk Bukarestben, beleértve egy nagy találkozót szimpatizánsainkkal, amelyen több mint 1800 személy vet részt, és meg akartuk mutatni, hogy ez a politikai mozgalom az egész Romániáé.

A mi szemszögünkből túl sok minden Bukarestben összpontosul; túl sok a szöveg, és túl kevés az, ami az emberekkel való érintkezésből, a terepen születik meg. Szándékunk szerint a most bejegyzett pártnak három országos székhelye lesz: Bukarestben, Kolozsváron és Iași-ban.

Miután kormányra jutunk, azt szeretnénk, hogy a kormányülés havonta egyszer vagy hathetente Bukaresten kívül, más városban legyen. Így a kormány specifikus intézkedéseket tudna hozni, melyek a különböző régiókhoz kötődnének.

A tény, hogy ezt a rendezvényt Kolozsváron tartottuk [a PLUS bejelentését, szerk.] az első jelzés arra, hogy Bukarestből ki akarunk menni az ország többi részébe.

– Kapcsolódik-e ez az utóbbi időben zajló vitákhoz a Nyugati Szövetségről?

– Ami a Nyugati Szövetséget illeti, én úgy vélem, hogy jól jön az ilyenfajta társulás, amely a helyi és regionális fejlődést tűzi ki célul.  Elsősorban azért, mert az Európai Unió számos fejlesztési pólusból áll.

Romániában mi a periférián maradást erősítjük, ha nincs ez a fajta hozzáállás, melynek semmi köze a szeparatizmushoz. Ellenkezőleg.

Sokszor beszélgettem velük, és elmondták, mennyire nehéz, valahányszor külön-külön Bukarestbe mennek, meggyőzni a minisztériumokban dolgozókat, hogy a fejlesztési projekteket a terepen kell kivitelezni, és nem elég papíron lekötni az európai uniós pénzalapokat, ha az eredmények nem látszanak helyi szinten.

Remélem, hogy együtt hatásosabb lesz a szavuk, és nagyon jó, hogy ezt együtt végzik.

-Térjünk vissza a PLUS párt bejegyzéséhez és elindításához. Hány óvást nyújtottak be a Románia Együtt Mozgalom bejegyzése ellen, amíg eldöntötték, hogy más megoldást keresnek?

– Első fázisban három óvás volt. Végső tárgyalásukig négy-öt hónap telt el. Megjegyzem, hogy a bejegyzési dossziét március 30-án nyújtottuk be, és június 8-ára tűzték ki az első határidőt. Tehát alig akkor kezdődött el a tárgyalás…

– Mikor lett volna a következő határidő?

– December 21-én. Akkor bírálták volna el érdemben a bejegyzési kérelmet, de ezzel együtt két másik óvást is, amelyet azt követően nyújtottak be, hogy az első hármat a bíróság elutasította.

De ha ezeket is elutasították volna, azok, akik akadályozni próbálnak bennünket, eddigi viselkedésükből ítélve egészen biztosan fellebbeztek volna, a dosszié a Fellebbviteli Bírósághoz került volna, és ez további időt jelentett volna…

− Körülbelül mennyi idő?

– Számításaink szerint, legjobb esetben, február-március előtt nem tudtuk volna bejegyeztetni a pártot. Ezt nem engedhettük meg magunknak, mert döntéseket kellett hoznunk; össze kellett állítanunk a listát az európai parlamenti választásokra; el kellett döntenünk, hogyan lépünk fel a választásokon….

Nem kockáztathattunk tovább, annál is inkább, hogy még a tavasszal elkezdtük kiépíteni a párt struktúráit az országban. Több mint 400 aktív emberünk van már az összes megyében, ők jelentik a párt építésének vázát.

– Mikor fogják nyilvánosságra hozni az európai parlamenti választási listát?

– Január végén akarjuk megszervezni az első országos konventet, ahol megválasztjuk a párt vezetőségét, és akkor tesszük közzé az európai parlamenti választási listánkat is.

– Miért narancssárga – kérdezték sokan a PLUS indítása után?

– Mert egy dinamikus szín, amely optimizmust, fényt sugall, és tetszett nekünk.

– Egy olyan szín, amelyet az emberek első sorban a Demokrata Liberális Párttal, a Băsescu rezsimmel társítanak …

– Az a tény, hogy ők használták először ezt a színt, nem jelenti, hogy végleges birtokosai. Én remélem, hogy néhány év múlva az emberek ránk fognak gondolni, amikor narancsszínt látnak.

– Milyen stádiumban vannak az USR-vel folytatott tárgyalások a közös listák állításáról az európai parlamenti választásokon?

– Mi elsősorban azért kezdtünk tárgyalni az USR-vel, hogy meghatározzuk a közös politikai célokat. Mielőtt még közös listáról beszélnénk, vagy a helyek elosztásáról, biztosak akarunk lenni abban, hogy vannak közös politikai céljaink.

A mi egyértelmű célunk, hogy a 2020-as parlamenti választásokon megszerezzük a politikai többséget. Képesnek kell lennünk a kormányzásra, és meg kell mutatnunk Romániának, hogy az ország építéséhez létezik egy politikai alternatíva. Nem a Szociáldemokrata Pártra vagy a Szociáldemokrata Párt ellen, hanem arra, ami az országban történik.

Alternatíva akarunk lenni, amely kivezeti Romániát a zsákutcából, amely megoldást kínál a néhány éve észlelhető eljátszott lehetőségekre.  Ezért dolgozunk az USR-vel, de hajlandók vagyunk más politikai erőkkel is együtt dolgozni, ha ugyanezeket az elveket követik.

– Hol találkoznak az USR-vel, ideológiailag?

– Elsősorban olyan projektek körül találkozunk, melyek Románia újjáépítését célozzák.  A beszélgetéseket nem fentről kezdtük el, hanem lentről felfele építkezünk. Megbeszéljük a megoldandó problémákat, és közös céljainkat. Ezek a célok:

  • a vállalkozói szektor megerősítése
  • a szociális politikák megreformálása, a tanügyi és az egészségügyi reformmal karöltve, hogy esélyeket teremtsünk azoknak, akik az országban akarnak maradni,
  • az állam reformja, amely feltételezi az igazságügy megerősítését. Olyan intézkedéseket kell meghoznunk, melyek biztosítják, hogy például a döntőbírók megmaradnak ebbeli szerepüknél, és nem válnak alkalmi játékosokká.

Ezekről tárgyaltunk. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy néhányan az USR vezetőségéből tagjai voltak annak a kormánycsapatnak, amelyet 2016-ban vezettem.

Azokból a realitásokból indulunk ki, amelyeket akkor figyeltünk meg, és ezeket a meglátásokat finomítottuk az elmúlt év alatt, amióta nagyon sok kapcsolatunk van a terepen.

– Marad a kérdésem: Hol helyezkedik el a PLUS, ideológiai szempontból, az USR-hez képest?

– A célkitűzéseink és a dolgok megközelítése szempontjából mi az egyént szólítjuk meg, állampolgári minőségében – igazából az embert, mert az „egyén” túl barátságtalanul hangzik.

Mindennapi emberek vagyunk és a mindennapi embereket szólítjuk meg. Állampolgári minőségében szólunk az emberhez, vállalkozói minőségében, hogy megteremthessük a lehetőségeket a kiteljesedéséhez: hogy legyen munkahelye, hogy kivergődjön a szegénységből, hogy itt, az országban gyarapíthassa családját.

A falusi környezetben élő emberek számára is szeretnénk lehetőségeket teremteni, mert ők ki vannak zárva azokból a javakból, amelyeket az államnak biztosítania kell állampolgárai számára.

Mi tehát középen, jobbközépen helyezkedünk el: számítunk a vállalkozók dinamizmusára, nemcsak munkahelyteremtésben, nemcsak a gazdaság dinamikussá tételében, hogy ezzel több pénz folyjon be az államkasszába, hanem abban is, hogy az államnak segítsenek bizonyos társadalmi problémák megoldásában.

Nem véletlenül képviseljük az „együtt” eszmét. Ez azoknak is sokat mond, akik az erőforrások szétosztásán gondolkodnak, de főleg a vidéken élő embereknek.

Az „együtt” eszméje alapvetően a kereszténységből származik, és erős gyökerei vannak a román falusi hagyományban.

Sajnos, egész családok bomlottak fel az utóbbi években zajló masszív elvándorlás következtében. Ez a jelenség a társadalom szövetét károsította, főleg falvakon, ahol nagyon sok elöregedett család maradt, de olyan gyermekek is, akik szüleikkel csak évente egyszer-kétszer találkoznak.

Lehetőségeket akarunk teremteni azoknak, akik a mezőgazdálkodásból akarnak megélni, nem a Brüsszelből érkező támogatásokból, hanem abból, amit megtermelnek és eladnak. A román állam túl sokáig azzal foglalkozott, hogy szociális segélyek vagy mezőgazdasági támogatások formájában juttasson a falusi környezetben élőknek, és túl keveset tett azért, hogy a vidéki emberek számára lehetőségeket teremtsen.

 „Dragnea úr a helyzet ismeretében hazudik”

– Ha már szóba hozta a mezőgazdasági támogatásokat: a Szociáldemokrata Párt Nemzeti Tanácsának ülése után, vasárnapi beszédében Liviu Dragnea azzal vádolta Önt, hogy 2016-ban, amikor miniszterelnök volt, nem fizette ki idejében a támogatásokat.

– Dragnea úr a helyzet ismeretében hazudik! Mert ő nagyon jól tudja, miért nem lehetett kifizetni a támogatásokat 2016 első felében.

Nagyon jól tudja, mert a kormány tagja volt 2015-ben, amikor a kormány nem készítette elő a 2016-ban esedékes kifizetésekhez szükséges informatikai rendszert.

Mi a Ponta kormánytól egy olyan informatikai rendszert vettünk át, amely a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségek szintjén működésképtelen volt; egy rosszul átgondolt rendszert kaptunk, és a kivitelezés nagyon meg volt késve.

Mandátumunk felét azzal kellett eltöltenünk, hogy megoldjuk ezt a problémát, és elkezdhessük a kifizetéseket legalább 2016 őszétől, amikor viszont masszívan fizettük a szubvenciókat.

Igen, hogy voltak késések, de éppen amiatt, amit nem találtunk rendben. És jól tudom, miről beszélek, mert 2014-ben, amikor befejeztem európai biztosi mandátumomat, felhívtam az akkori mezőgazdasági miniszter, Daniel Constantin és Victor Ponta miniszterelnök figyelmét arra, hogy fennáll a késés kockázata, mert nem döntöttek idejében a szubvenciók elosztásáról.  2015 végén pontosan azzal kellett szembesülnöm, amitől még brüsszeli tartózkodásom idején tartottam, és ezeket a dolgokat ki kellett javítanunk.

Emlékeznek még arra, amit Daea úr 2017 elején mondott, amikor átvette a mandátumát? Azt mondta, hogy 2017-ben a támogatások egész biztosan idejében ki lesznek fizetve. Nyilván, ugyanis mi rendben hagytuk a dolgokat. Kifizettük a szubvenciókat már 2016 végén, és megelőlegeztük a 2017-ben esedékes kifizetések egy részét.

Daea úr kulcsra készen kapott egy működő rendszert, és más dolga nem volt, mint hogy a pénzt folyósítsa a bankszámlákra. Nem is csinált mást azóta sem. Ellenkezőleg, levegőbe röpítette a falusi gazdaságokat, mivel képtelen volt a sertéspestis ügyét megfelelően kezelni.

– Maradjunk annál a vitánál, melyet a szociáldemokrata párt országos tanácsa gerjesztett. Mit fog tenni a PLUS abban az esetben, ha a kormány mégis elfogadja az amnesztiáról és közkegyelemről szóló sürgősségi rendeletet?

– Nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, nincs minden elveszve. Én remélem, hogy a kormánytagok legalább az utolsó percben jobb belátásra jutnak, és rájönnek, hogy az állampolgárok legkevesebb 80 százaléka ellenzi ezt a megoldást.

Tegnap (december 16-án, szerk.) Dragnea úr arról próbált meggyőzni bennünket, hogy a megbocsátás keresztényi gesztus. Igen, valóban, de ne egy tolvaj döntse el azt. Dragnea úrnak első sorban fel kellene vállalnia a felelősséget tetteiért.  Ha pedig azt mondja, hogy ő keresztény, és ekként tetszeleg, akkor gondolnia kellene a keresztény értékekre. A megbocsátás előtt ott van a felelősség felvállalása, a bűnbánat. Én a megbánást nem látom Dragnea úrnál, csak a kérést, hogy bocsánatot nyerjen, olyan tettekért, amelyeket tudatosan követett el, de nem ismert be.

Nincs joga ahhoz, hogy levegőbe röpítse a romániai társadalmat, és ha mégis megpróbálja, az emberek be kell, hogy bizonyítsák neki, hogy élnek még.

De túl azon, amit az emberek az utcán tehetnek, ott vannak az állami intézmények, melyek szintén tehetnek bizonyos dolgokat, ha vagy miután kibocsátanának egy ilyen sürgősségi kormányrendeletet.

Remélem, hogy Johannis elnök minden alkotmányos eszközzel élni fog, hogy megakadályozzon egy ilyen döntést.

 „Tagja voltam a Junimea Vatra Românească [ifjúsági szervezetnek] 1994-ig vagy 1995-ig”

– Nemrég a kolozsvári sajtóban megjelent egy cikk, a kilencvenes évekből származó dokumentumokkal, melyben azt állítják, hogy amikor Ön egyetemista volt Kolozsváron, a Vatra Românească Ifjúsági szervezetének (Junimea Vatra Românească) alelnöke, majd a Román Nemzeti Egység Párt (PUNR) ifjúsági szervezetének elnöke volt. Miért iratkozott be a Vátra ifjúsági szervezetébe?

− Első sorban el kell mondanom, hogy egészen mostanig én soha nem voltam párttag. Nincs csatlakozási kérelmem egyetlen párthoz sem, nem volt párttagsági könyvem, nem fizettem párttagsági díjat egyetlen pártnak sem, és nem voltam tagja egyetlen pártnak sem.

– Ott a cikkben megjelenik egy kiküldetési megbízás, az Ön nevével.

– Látta valahol az aláírásomat rajta?

-Tehát azt mondja, hogy hamisítvány?

– Nem tudom mi van azzal a dokumentummal. De nem voltam párttag, nem voltam a PUNR tagja, nem kértem felvételt, nincsen párttagsági könyvem, nem fizettem soha tagsági díjat.

A Vatra Românească ifjúsági szervezetében igen, tag voltam, ahogyan sok más diák is. Akkoriban az volt a célom, hogy minél több emberrel találkozzak, az Agrártudományi Egyetemen folytatott tevékenységi körömön túl. Jobban be szerettem volna kapcsolódni a kolozsvári kulturális közegbe, az egyetemista szervezetek nyújtotta lehetőségeken túl is.

– Mikor iratkozott be az Vatra Românească Ifjúsági szervezetébe?

– Ha jól emlékszem, 1991-ben.

-Volt ennek köze ahhoz, hogy Gheorghe Funar tanította Önt az egyetemen?

– Nem volt köze. Azután tudtam meg, hogy ő a Vátra szervezetnél volt.

Mi az ifjúsági szervezetben (Junimea Vatra Românească) voltunk, mely első sorban kulturális tevékenységekkel foglalkozott, a fiatalok igényeinek megfelelően. A tevékenységeknek, amelyekben én részt vettem, semmi köze nem volt a szélsőséges nacionalizmushoz.

– Milyen tevékenységekben vet részt?

– Mindenféle kulturális eseményt szerveztünk. Emlékszem például arra, hogy szerveztünk egy beszélgetést Codoban professzor úrral, Mircea Eliade születésnapja alkalmából, ahol megpróbáltuk megnézni, milyen gyökerei vannak a román falusi hitvilág hagyományaiban az Eliade által kutatott értékeknek. Emlékszem, hogy olyan eseményeket is szerveztünk, ahol Ștefan Pascu akadémikus Románia történelméről beszélt nekünk.

Közvetlenül a forradalom utáni korszak volt – végre hozzáférhettünk a Központi Egyetemi Könyvtár addig titkos könyvállományához, tudásszomj volt bennünk, és meg akartuk ismerni a kolozsvári egyetemi világ olyan értékes tagjainak munkásságát, akik 1989-ig többé-kevésbé el voltak szigetelve.

– Kire szavazott akkor, a kilencvenes évek elején?

– Nem is emlékszem már, hogy szavaztam-e egyáltalán… Őszintén szólva, akkoriban nem nagyon érdekelt a politika.

– Mikor szavazott első alkalommal?

– A helyhatósági választásokkor mindig Zilahra mentem szavazni. Mindig ott szavaztam, akkor is, amikor mindenfelé jártam, vagy amikor Bukarestben éltem.

A helyhatósági választásokon, azt hiszem a Nemzeti Liberális Pártra voksoltam, a parlamentin már nem emlékszem, hogy szavaztam-e. Amúgy a Vatra ifjúsági szervezetéhez több olyan fiatal is tartozott, aki a Liberális Párt tagja volt.

– Hány évig volt a szervezet tagja?

– Azt hiszem 1994 vagy 1995-ig. Az egyetemet 1994-ben fejeztem be, utána majdnem egy évig a kolozsvári Polgármesteri Hivatal mezőgazdasági kamaráján dolgoztam, és 1995 nyarán megpályáztam egy franciaországi tanulmányi ösztöndíjat.

Amúgy az ösztöndíjat a kolozsvári Francia Kulturális Központnál pályáztam meg. Csak azért mondom, mert mindenféle spekulációt láttam, hogy valamilyen [titkos, szerk.] szolgálat révén…

− Igen, hogy a francia titkosszolgálat toborozta …

– Azt hiszem, azok, akik vádolnak, el kellene végre határozzák, hogy mi is vagyok: Soros embere, idegen érdekek szolgálatában álló bérenc, vagy szélsőséges ultranacionalista. Nem tudom, hol van a koherencia ezeknél az embereknél…

– A vád szerint a mérhetetlen ambíció ösztönözte a Szilágy megyei fiatalembert arra, hogy belépjen a Vátrába, később pedig idegen érdekek szolgálatába álljon, hogy még nagyobb hatalomra tegyen szert…

– Mérhetetlen ambíció, mire? A mezőgazdasági miniszteri kinevezést Tăriceanu miniszterelnök úr nyomatékos kérésére fogadtam el. Ő meg tudja erősíteni, hogy mintegy három órán át tartott az irodájában, amíg sikerült meggyőznie, hogy vállaljam el.

A Nemzeti Liberális Pártból senki nem akarta azt a tárcát, mert fennállt a kockázat, hogy Románia 125 millió eurót veszíthet, ugyancsak amiatt, hogy Remeș úr távozása után a szubvenciók kifizetése nem volt jól előkészítve.

Engem azt követően keresett meg a javaslattal, hogy a politikai büróban folytatott tárgyalásokon senki nem vállalta el a tárcát. Abban az időben államtitkárhelyettes voltam a Mezőgazdasági Minisztériumban, és európai ügyekkel voltam megbízva.

Tehát Tăriceanu úr ragaszkodott ahhoz, hogy mezőgazdasági miniszter legyek. Soha nem kértem azt a funkciót.

Továbbá, mielőtt európai biztosnak jelöltek volna, az Európai Bizottságnál versenyvizsgára jelentkeztem egy igazgatói állásra, a pozíciót tehát becsületesen elnyertem, minden hazai támogatás nélkül; senkitől nem kaptam támogatást.

Băsescu úr is kérte tőlem, hogy álljak rendelkezésére, mert tárgyalásokat akar folytatni a mezőgazdasági európai biztos funkcióról. Azt sem én kértem.

Amikor miniszterelnöknek jelöltek – és ezt Johannis úr meg tudja erősíteni – nemcsak, hogy nem kértem, de el is mondtam neki: nem hiszem, hogy én volnék a legjobb javaslat, mert nem volt politikai tapasztalatom.

Tehát soha nem kértem egyetlen funkciót sem, úgyhogy nem értem, honnan a „mérhetetlen ambíció” vádja. Az viszont tény, hogy ott, ahova helyeztek, mérhetetlen ambícióval arra törekedtem, hogy munkámat minél jobban elvégezzem.

 „Dragnea úr megy, és jutalékért alkudozik.”

– Apropó, Vátra, meg a nyolcvanas évek szocialista nacionalizmusa: mivel magyarázza az ilyen fajta diskurzus újjáéledését a hatalom legfelsőbb köreiben?

– Én nem kapcsolnám Dragnea urat a nacionalizmus kategóriájához. Ő felmond egy diskurzust, amelyet tanácsadói indítványoznak. Nem látok nála más ideológiát, mint azt, hogy pénzt csináljon, és megtartsa a hatalmát. Ő egy intelligens ember, de intelligenciáját nem építő módon használja.

– Itt van ez az egész szöveg a multikról, amelyek nem jelentik be a reális profitjukat, a bankokról, amelyek nem segítik a román gazdaságot, az Európai Unióról, amely vazallusaiként kezel, mi meg állítólag nem vagyunk eléggé románok ahhoz, hogy sarkunkra álljunk.

– Dragnea úr a feszültséget, a gyűlöletet és a bizalmatlanságot gerjeszti.  Teszi ezt azért, hogy fenntarthassa hatalmát. Ugyanezt teszi a saját pártjával is, kissé más diskurzussal, de ugyanezzel a magatartással, a divide et impera elv alapján. Megosztja a párttagokat, táborokra osztja, hogy ellenőrizni tudja őket, funkciókat ajánl, hogy kordában tartsa, és elhallgattassa őket. Amikor egyesek nem fogadják el ezt a magatartást, akkor kizárja őket, még akkor is, ha néhány hónappal azelőtt a bizalmába fogadta.

Az az érzésem, hogy a multinacionális cégek esetében is ugyanezt akarja tenni: felhasználja bizonyos személyek befolyását néhány ilyen cégnél, amelyeknek érdekei vannak Romániában, hogy eljuthasson Trump elnökhöz vagy más befolyásos személyekhez a világban, és így megmutassa, hogy ő is számít, de ugyanakkor támadja ugyanazokat a cégeket, amikor a saját, országon belüli érdekei megkívánják.

Elmegy, és jutalékért alkudozik ugyanazon multinacionális cégekkel. Tehát Dragnea úrnál teljesen hiányzik a koherencia.

 

– Van információja arról, hogy jutalékért folyik az alku bizonyos multikkal?

– Igen, a sajtóból értesültem bizonyos fejleményekről, és megláttam az összefüggéseket.  Nem tudom, mi más okból érvénytelenítette volna például az általunk kibocsátott kormányhatározatot, amellyel előkészítettük azt a szerződést, amelyről Leș úr tárgyalt. Ő annak idején az általam vezetett kormányban államtitkár volt a Védelmi Minisztériumban, majd védelmi miniszter lett.

Les úr közvetlenül részt vett a korvettek megvásárlásáról szóló szerződés tárgyalásán.  Részemről nem kapott semmilyen politikai utasítást, csak annyit mondtam neki, hogy tegye a dolgát korrektül és átláthatóan. Néhány hónappal később ugyanaz a szerződés, amelyről ő tárgyalt, már nem volt megfelelő, mert a párttól ezt kapta parancsba.

Dragnea úr nagyon jól tudott arról a szerződésről, mert Motoc úr, kabinetem védelmi minisztere, 2016 november-decemberében szorgalmazta, hogy hívjuk össze a Védelmi Tanácsot, és beszéljük meg azokat a részleteket, amelyekről tárgyalt.

Mi viszont nem írtunk alá semmilyen szerződést akkor, ahogy Dragnea úr állítja, csak leszögeztük az aláírás feltételeit.

Miért kellett érvénytelenítse azokat az átlátható módon folytatott, egy évig tartó tárgyalásokat, amelyeket jól ismert a Védelmi Bizottság is?

Milyen más okból, minthogy személyesen avatkozhasson bele a tárgyalásokba? Ahogy Dragnea úr szokta mondani: „Nem tudom, csak kérdezem…”.

„Gondolkodom azon, hogy listavezető legyek az europarlamenti választásokon”

– Gondolja, hogy a PSD-ALDE hatalmon kell, hogy maradjon a 2020-as parlamenti választásokig?

– Nem, én úgy gondolom, hogy a PSD-ALDE-nak be kellene fejeznie a mandátumát, mert azt nem tartották tiszteletben. A választási kampányban bizonyos ígéreteket tettek, a gyakorlatban aztán egészen más célokat valósítottak meg, amelyekről előzőleg nem volt szó. Az igazságügy elleni támadás nem volt benne a kormányprogramban.

Ha az ország helyzetét nézzük, én úgy gondolom, hogy minél hamarabb távoznak a kormányzásból, annál jobb Románia számára.

– Nem következne ebből ugyanaz a politikai tévedés, nevezetesen, hogy ha a PSD ellenzékbe kerülne, újra tőkét tudná kovácsolni az elégedetlenségből, és újra felnőne 35-40 százalékra?

– Én úgy gondolom, hogy a Dăncilă-kormány leváltása után előrehozott választásokat kellene tartani.

Nem szabad engedni, hogy ugyanazt a játékot űzzék, amit már jó néhányszor eljátszottak: kormányra kerülnek, szórják a pénzt fizetésemelésre, nyugdíjemelésre, összefüggéstelen pénzügyi politikájuk van, amely az infláció emelkedéséhez vezet, és miután mindent levegőbe repítenek, hagyják magukat félreállítani, ellenzékbe vonulnak, ott meg az áldozat szerepében tetszelegve elkezdik mondani –mi jót akartunk, de ezek nem hagyták

– Az előrehozott választások gondolata nem túl realista…

– Én azt mondom, hogy mi lenne jó Romániának, mert ezt kérdezte. Tudatában vagyok annak, hogy nagyon nehéz lenne előrehozott választásokat tartani.

Zárójelben, a PLUS egyik politikai célja, hogy amennyiben lesz hozzá elegendő többségünk a parlamentben, dolgozzunk ki az Alkotmány reformjára vonatkozó javaslatot, amely tisztázná, milyen körülmények között lehet feloszlatni a parlamentet, amikor már nem felel meg a választók elvárásainak.

Mert a parlament visszaél az államelnök felfüggesztésének lehetőségével, és nem vállalja a politikai felelősséget, miután a választók elutasítanak egy ilyen kezdeményezést. Jelenleg nincsenek olyan eszközök, amelyek segítségével a parlamenti képviselőket haza lehetne küldeni, amikor alkotmányos jogaikkal visszaélnek.

− Két kérdésem maradt. Számításba veszi, hogy az európarlamenti választási lista élén álljon?

– Még nem hoztam meg a döntést, de igen, számításba veszem.

– Milyen körülmények között indulna az elnökválasztáson?

– Akkor vennék részt, ha ezzel hozzájárulnék ahhoz, hogy olyan pozitív politikai erők nyerjék meg az elnökválasztást, amelyek építeni akarják Romániát.

(ford. Váli Erika)